- Zsír. Vágom miről beszélsz, tesó. Kőkemény sztorik mentek akkoriban. A mai fiatalok, az elpuhult, emós kis köcsögök, el sem tudják képzelni milyen kemény szituk voltak akkor az iskolákban. Hja, rég volt, tán igaz se volt.
- Mi bajod az emósokkal? Én is az voltam.
- De biztos nem dark emós voltál, azok voltak az igazi köcsögök. A white emósokkal alapvetően nem volt semmi gáz. Néha kicsit depiztek, de azért adták a bulit. Volt egy white emós haverom a Fazekas Totyika, az még jobban utálta a köcsög darkosokat mint én. Emlékszem egyszer mentünk a Piac utcán Debiben, mindenki minket bámult de mi kurvára leszartuk, szembe meg jött két darkos csaj. Miután elmentek melletünk az a hülye Fazék megfordult és egy kurva nagyot utánuk fütyült, a végére meg berakott egy faszkalapot. A csajok persze már nem hallották, de mi nagyon röhögtünk. Kemény volt. Egyébként Totyi 5 éve lépett be a Kapun hagyományos alkaros szertartással. Gyönyörű téli temetése volt, fasza hóeséssel.
- Én dark emós voltam.
- Hát persze, el is hiszem. Azt egy időben nem lehetett kikerülni Magyarországon. Én is voltam darkos. Persze még jóval azelőtt, hogy divat lett és minden kis köcsög zsilettel vagdosta magát, ha kellett, ha nem. Kurvára nem vágták hogy miről is szól ez a mozgalom. Én még az első voltam a megyében aki fehérre festett arccal és fekete hajjal toltam végig a Sáránd - Debrecen távolsági viszonylatot. Mindenki engem bámult, de engem kurvára nem érdekelt. Kilencvenhétben még senki sem tudta az osztályban mi az a depi én meg már abban az évben kétszer próbáltam belépni a Kapun. Alkar meg Xanax. Másodjára a klinikai halál állapotából hozott vissza anyukám mesterséges lélegeztetéssel és nyitott szívmasszázzsal. Nem szarral gurítottam, az biztos. De mikorra mindent elleptek a divatemósok én már abbahagytam és új utakon kezdtem járni.